Egy szerelmes éjszaka
Írta: sziszifusz Dátum: Március 13 2008 05:38:29
T
Gyönyörû ujjaid két kezembe fogtam,
néztem az arcodat, -hogy bíztass egy kicsit.
Teljes hír
Gyönyörû ujjaid két kezembe fogtam,
néztem az arcodat, -hogy bíztass egy kicsit.
Szemed sugarából most már mindent tudtam!
Éreztem: varázsod, azonnal megpirít.
És ahogy közeledett ajkunk a csókhoz,
ereimbõl homlokomra áradt a pír.
Tudtam, hogy szerelmünk minden bûnt feloldoz,
s tüzedben elégek, mint vékonyka papír!
Ittam hát csókod, mint szomjas eb a tejet,
két karom átfogta ringó derekadat.
Te pedig borzolva ölelted fejemet,
szívem a mámortól kis híján megszakadt.
Mint boldog gyermek az ajándékcsomagját,
úgy bontottam ki, e csodálatos testet.
Bársonyos bõrödrõl lehúztam a ruhát,
feszes bugyid képe, most is megremegtet!
Amikor tenyerem a melledhez simult,
olyan volt virága, mint megdermedt málna.
Nyelvem melegétõl teljesen kivirult,
és én csak faltalak, -vad párduccá válva!
Te meg, -párducnõként ölelted a párod!
Ágynak dõltünk, -egymás betegei lettünk.
Tanárnõm lettél, és Én, a Te tanárod,
a gyógyító percek, suhantak felettünk!
Szenvedélyed heve, átjárta a testem,
szemedben örömet, és vágyat találtam!
Simogattad hátam, lágyan, önfeledten.
Egymáséi lettünk, ott a kisszobában...
Meztelen ölelésed tûzvihart kavart,
lángolva süvített, -nyaldosva a bõröm,
majd kedvesen, lassan, csókokkal betakart.
Hogy szerethetsz ennyire?-ezen tûnõdöm.
Tûnõdöm, miközben simogatod combom,
-igen, most is! -hiszen mindig itt vagy velem!
Így hát, a szívedet is bátran kibontom,
és e kibontott szívre, ráhajtom fejem...