Csendpillanat
Írásra késztet a csend,
a múlt emlékképe
felkavar, rabul ejt.
Lélekszirmok emlékfátyla,
szóvirágok csendfoszlánya.
Betűkkel suhanó pillanat,
gondolat szárnya ölel, simogat.
Szív húrjai rezegnek, muzsikálnak,
gyöngyszemkönnyem folyóvízzé árad.
Az idő múlását észre sem veszem,
fehér papírlapra gondolataim rejtem.
Emlékvarázs, múló álom,
sorok közül hangot várok.
A betűk némák, nem felelnek,
csendpillanat, oly kedves nekem.