Miért vagyok magányos, hisz nem vagyok egyedül,
asztalomnál ma is családom számos tagja ül.
Szeretik a főztömet, a meleg hangulatot,
a máshol nem érezhető otthoni illatot.
Ilyenkor azt is elhiszem, hogy szeretnek engem,
dicsérik a finom ebédet, a húslevesem.
Évtized választ el tőlük és a történelem,
bár a technika fejlődést kényszerből követem.
Oly szavakat használnak, ha egymással beszélnek,
hogy a társalgásukból sokszor semmit sem értek.
Legyen életetek jobb, mint nekem volt, kívánom,
ez a rohanó tempó már nem az én világom.