Álmom éber volt mint a vámpíré,
Tévedhetetlenül felèbredtem,
Életem elmúlt, mint a leggyorsabb mártíré,
Pedig a vér szagát még meg sem éreztem,
Nèha mindenkinek kell egy kis egyedüllét,
A halál erre kiváló alkalom,
Hogy értsétek, csupán nem szeretném,
Ha elkísérnétek utolsó utamon,
Keselyűk mardosták eleget éltemet,
Legalább a vége legyen nyugodt,
Ennél többet nem is kérhetek,
Csak egy pillanat, s már itt se vagyok,
Hoztál elég rőzsét jó uram?
Ne fáradj, máglyát magam is rakhatok,
Te csak mint mindig, jelöld ki az utam,
S én majd rögvest elindulok,
Ég a tűz, lángolnak az indulatok,
Köröttem tombolnak a vadállatok,
Azt hiszitek farkasokkal táncolok?
Pedig csak görcsbe ránt a fádalom.