Rekviem egy őszi fügefalevélért ... Írta: szomorufuz Dátum: November 12 2016 15:15:18Sz
Őszi elmúlás, egy levél halála, rendetlenség.
Minden mulandó.
A természet örök körforgásaként az élet mivé válik.
A lényeg a szem, mely látja a nem odavalót. Teljes hír
Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Rekviem egy őszi fügefalevélért …
Őszi elmúlás, egy levél halála, rendetlenség.
Minden mulandó.
A természet örök körforgásaként az élet mivé válik.
A lényeg a szem, mely látja a nem odavalót.
*
Vasárnap délután.
Az októberi nap még finoman simogat,
kicsalva bennünket egy kis
- talán utolsó napfürdőzésre a morc időszak beállta előtt.
A hirtelen feltámadó őszi szél
óriási arany-barna levelet sodor elénk.
Zizzenő hangja karcosan érinti érzékeinket.
Ebben a levélben benne volt minden fájdalom,
ugyanakkor a fügefa új életének reménye,
melyet a természet örök körforgásában
a tavaszi megújulás hoz el.
Ez az év a kerítésfalon átnyúló fügefa
jó pár ágának halálát hozta a levágásukkal.
Igaz, ezzel csökkentve a veszélyes darazsak létét is.
A természet rendje, hogy az őszi elmúlás
a levelek hullását hozza magával.
A fákról a földre hullt levelek
az embereknek szúrták a szemét,
hisz a lombhullás, az avar takarítása munkát adott.
Természetesen a restség csupa fájdalom.
Ez az eltévedt levél a széllel sodródott át hozzánk.
Az éjszaka még megkímélte életét.
Fázósan, zizegve gubbasztott a sötétben.
Még kegyelmet kapott.
Másnap fellobbant a fény.
Beszélt, zizegett a levél, elmesélte élete történetét.
Mulandóság ... és megállt a szív.
Lassan lenyugodott, és hangtalanul
egy szemeteszsák mély feketeségében
egy szemétégetőben lelte halálát.
Sz