Szerelmem, mély lelked van, és kusza, bonyolult.
Tágas labirintus a szépség palotájában elbújtatva,
melyben a Minotaurusz uralkodik könyörtelenül,
a lélek kiéhezve a hírnévre és a fiatal húsért.
A bátrak sokasága elveszett sötét titkaidban,
az ifjú hősök a vadállat független áldozatai.
Most a jelenben én is a szaladó árnyakaik mellé állok,
félelem nélkül a csapdák közt járok, és friss húst keresek...
Mert te vagy nekem Ariadné, és sötét hajadból egy szálat nyújtasz,
egy élő útmutató, és érted nem akarok lemondani a versengésről,
Dédelgetett lelked labirintusait választom,
esküszöm, ki szeretnék onnan jutni, de semmi értelmet nem látok.