Ólga és Béla....
Egy úr ül a kávéhéz asztalánál,
cigarettázik mélyen néz a hamutartóba.
talán az elszívott csikkeket számlálja,
egyszercsak két pirulát ejt kávéjában.
Egy fiatal nő, a távlatból régóta figyeli,
talán az ő esete is hasonló azért nézi.
ö is cigarettázik,rujája elég kopott,
sokan azt gondólnák talán egy kokott.
Az úr felemeli a kávéscsészét amiben
a két pirula már régen feloldódhatott.,
a nő ijedtében odarohan-kedves uram,
már régóta figyelem,engedjen egy szót nekem-
Az úr meglepődött letette a kávéscsészét.
-Engedje meg hogy előbb ezt megigyam-
A hölgy,-Hiszen éppen azért jöttem ide,hogy
valami kellemetlenségtől megóvjam !
Az úr:-Asszonyom,én úgy érzem a fejem
széjjel megy,és ez a két aszpirin ami a
csészében van feloldja ezt a szörnyű tünetet.
utánna ön elmondhatja,hogy mi az óhaja-
A nő egy kicsit megszeppent restelte a
dolgot, mert ő egészen másra gondólt,
de ha már itt van valamit ki kell találjon
nem akarja ,hogy tolakodónak látszon
-Kedves uram bocsásson meg nekem,
én valami szörnyű dologra gondoltam,
de most már látom tévesen aggódtam
elnézést kérek,hogy ok nélkül zavartam.-
Az úr:-Semmi hölgyem,csak maradjon,
legalább felvidítsa szomorú napom,
aggodása nem vólt hiába életunt vagyok
szeretnék menni mielőbb a halálba.-
A nő:- Hiszen ön még nem olyan idős,
és ha megengedi akkor bemutatkozom,
az én nevem Olga,és az öné ?,Béla.
visszanézve,bár soha ne lettem vólna- !
Ólga:- Én helyzetem sem könnyű unom
az életem,rossz csillag alatt születtem.
nem tudom mitévő legyek,küzdenem
kell az élettel ameddig csak lehet.-
Ólga és Béla hosszan elbeszélgettek
és a végén egészen jó barátok lettek,
a kereszt amit húztak közös vólt,mindkettő
a sors,a társadalom kiüzöttje vólt.
Hála a találkozásuknak, életük lassan
megváltozott,más szemmel látták a világot.
Ólga és Béla közös frigybe léptek és
ez lett a vége az ő történetüknek.