Tavaszi üzenet
Leveled itt van a kezemben,
minden szava visszhangzik bennem.
"Fehér hótorlaszok a fagyban!"
-- írod kedvetlen. - "Itt vihar van."
Mindenütt veszélyt szimatolva,
a szívem aggódás szorítja.
A végtelen,
a fénytelen
eget nézed s mind ami fájhat
megragad, sírsz! megüt a bánat.
Látod itt nálunk már tavasz van,
fecskék cikáznak a magasban.
Mint megújuló ingajárat,
a trópusokról ide szállnak
s itt köröznek a drága fecskék.
Mintha én is közöttük lennék,
nagy örömük
egén velük.
Elfelejtik, hogy mit szenvedtek,
fészket raknak és énekelnek.
A gally pattogzik, sercen, zöldel
s együtt éledek: én a földdel.
Mint merész hadak úgy robognak
tél sötétjéből ki a magvak.
Füttyszó, sípszó, zendül az ének,
dolga van tízezer zenésznek.
Szédülök én,
ahogy felém
harsog ez az ujjongó mámor:
a mindenség öröme lángol.
Ott is tavasz lesz nemsokára!.
Nézz az éledő új világra,
s gondolj a vígdalú fecskékre,
a kitartásra, a hűségre.
Szívük motorja hozta őket,
míg elérték a drága földet
s itt kezdenek
új életet.
Fájnak a megpróbáltatások?
Bizz! Merj! s legyőzöd a világot.
Mikes Margit
Frühlingsbotschaft
Deinen Brief ist hier in meiner Hand,
und jedes Wort in mir widerhallt,
„Weisse Schneeverwehungen, und friert!“
- schreibst du lustlos. – „Hier stürmt es so wild.“
Überall Gefahrenquellen schwammen,
das Herz wird von den Sorgen strammen.
Das Endlose,
und Glanzlose
Himmel sehend, alles, was wehtut,
ergreift dich, weinst! Erschlagt die Wehmut.
Siehst du, bei uns ist jetzt schon Frühling,
die Schwalben fliegen bald um Nestling.
Wie erneuerte Zubringerdienst
von den Tropen zurück als Kolonist
und hier kreisen die lieben Schwalben.
Fliegen mit denen bis zu Alpen,
auf dem Siebten
Freude Himmel.
Vergessen was gelitten haben,
Singen ‘d Nest bauen im Burggraben.
Der Ast grünt, knistert und prasselt,
beide erwachen: Ich und der Welt.
Wie dreistes Heer flitzen die Massen
aus dem dunklen Winter die Samen.
In Pfeifkonzert fängt das Singen an,
tausend Musiker sind auch daran.
Mir ist schwindlig,
wie gegen mich
schmettert diese Frohlockende rausch:
dieser in Allheit brennende Plausch.
Dort wird es auch bald den Frühling sein.
Schau das eben erwachte Bächlein,
denk an fröhlich fliegenden Schwalben,
die Ausdauer, wie sie sich verhalten.
Der Motor des Herzens hat sie gebracht
und hier begann
was Neues an.
Ob die Strapazen schmerzhaft werden?
Trau! Wag! ‘d wirst die Bezwinger der Welten.
Fordította Mucsi Antal