H.Gábor Erzsébet
Hogyha nékem
Hogyha nékem szárnyam volna,
vágyva messze szállnék,
édesanyám ablakáig
tudom, meg sem állnék.
Elővenném szépen szóló
tulipános flótám,
s ablakában eldalolnám
legeslegszebb nótám.
Bekopognék; engedjen be!
s átölelném vállát,
valósággá varázsolva
szíve kívánságát.
S hagynám, hogy a csókjaiból
reám százat szórjon,
míg a sírás fojtogatva
feszíti a torkom.
Szárnytollammal takarnám be
hétrét görnyedt hátát,
s szeretetből szőnék neki
puhapelyhű párnát.
2016.11.13.