Valahogy mindig
nekem jutott alázat,
pedig azt mondták,
büszke vagyok.
Soha nem tűnt fel
riadtságom, félelmem,
nem igazán látták
meg a nagyok...
Mindig féltem, de tudtam,
mutatni nem ildomos,
kételyeim voltak még
létezésem jogán is,
más a kép, melyet
alkottak rólam mások,
hiszen...
mikor azt hitték,
rögvest mennybe szállok,
nem is gondolták, belül
kegyelemért kiáltok.