Célunk, hogy párosak legyünk, ez a természetünk parancsa,
s ez felkavar. A térben is keresik egymást a sasok,
és párjukat a tengerben, hol delfinek suhannak,
még az égen a csillagok is el akarják érni csillagzatukat.
Mint büszke tölgy élete, feléd nyújtom
a telt szőlőfürtök részegítő nedűjét,
a szőlőszemek átkarolnak az imádat hálójával...
s bármilyen verset írok, az téged szentesít, rólad mesél.
A törvénynek bájos áldozatai vagyunk,
mert a szeretet nem találomra alakul ki, képződik.
Ha nem nő lettél volna, gondolod, hogy utánad nézek?
Miért nem reagálsz normálisan? Kiszakadsz, elkötöd magad?
A zúzott port is ketté szeled...
Már sem szavakban, már sehogy sem cipelhetem egyedül a szerelem súlyát.