Az átállított órán néma szám.
Télies őszt lehel reggel a szám.
Gyöngyszalag az alsó ablakszegély.
Redőnyt, csupasz fát lenget kint a szél.
Fűtőtestből rég elszökött a hő,
nem melegít a napkorong, csak nő.
Ajtónyíláson tör be a hideg,
éjt vesztett testem most ezért remeg.
Emlék csupán a vággyal gyűrt lepel.
Vöröslő nap az égre színt kever.
Nappal motorja indul bennem is,
a kávés csók ma tőled messze visz.