A mai napon a szembogárba zárul a távolság,
és itt-ott az emlékekben ismét feltűnik,
s mint két folyóvíz, mely találkozik,
ugyanazon lap tükrében egybeolvad, majd távozik.
Egyesített, vagy nem. Ellenségek. Cimborák.
Nem én vagyok. Én, te vagyok. Gyermeki orca.
Az enyém, vagy nem. Szeretet? Sajnálat?
Mint minden pillanat viszályt szít.
Közeledek, vagy távolodok?
Szomorúság és öröm, egyben, egy hang.
Most van és nincs. A fehér zsebkendő is megvakul.
A borostyán füstként mássza meg a sziklát,
mennyi nap van még a csúcsán?
És ez a versszak én vagyok, vagy te, vagy bárki, aki elfogad.