Elesettség
Írta: farkas viola Dátum: November 17 2016 13:28:57
H
Ahogy én elestem, nem esik úgy senki!
Ahogy én szaladtam, nem szalad úgy senki!
Cél előtt egy bucka, zsupsz, bele a földbe,
Nyekkentek csontjaim, s én ott, kifeküdve!
Teljes hír
Elesettség
Ahogy én elestem, nem esik úgy senki!
Ahogy én szaladtam, nem szalad úgy senki!
Cél előtt egy bucka, zsupsz, bele a földbe,
Nyekkentek csontjaim, s én ott, kifeküdve!
Egyszerre értünk be, a tele busz és én,
Mint béka pislogok, a megálló szélén!
Két hölgy felsegített, a padra ültetett,
Míg a busz közönség, jó, hogy nem integet!
Busz-vezető még vár, fagyott levegőben,
Ennyi aggódó arc, felém figyelőben,
Jaj, nekem, menjen már, húzzon el ez a busz!
Hogy tudnék felszállni? Szégyenem földre húz!
Na, végre, elindul, én meg fájdalomtól,
Moccanni sem tudok, kifordult bokámtól,
Bedagadt a csizma, kínnal, keservesen,
Fel egy másik buszra, s vagyok a Pennyben!
Vásárolnom kellett, mert enni még muszáj,
Aztán telt szatyorral, ahol a busz megáll.
Hazafelé utam, egyre nehezebb lett,
Busz után bicegés, hazáig alig ment.
Azután orvoshoz, röntgen, baleseti,
Ezekhez jutásom, húgom már segíti,
Gipsz helyett kaloda rögzíti bokámat,
Nem hagyom el magam, nem öl meg a bánat!
Pont egy hónapja volt ez a balesetem,
Szép lassan javulok, működik menésem.
Remélem, lassultam, futkosásnak vége,
Eszembe ne jusson, ez a szereplésem!
Budapest, 2016. november 17.