Mától szeretettel...
Írta: AranyosiErvin Dátum: November 17 2016 17:07:20
Sz
Dühöm és haragom teremtett egy álmot,
semmi közepében védtelenül állok.
Tehetetlen vagyok, elesett, magányos,
gyenge, kinek sorsa már végképp talányos.
Teljes hír
Dühöm és haragom teremtett egy álmot,
semmi közepében védtelenül állok.
Tehetetlen vagyok, elesett, magányos,
gyenge, kinek sorsa már végképp talányos.
Karomon, lábamon a múltam bilincse,
s hiába kutatom vészkijárat nincs-e?
Lelkemet a kínzó fájdalom gyötörte,
mely a valóságom végképp összetörte.
S jött a szörnyű sárkány és tüzet okádott,
haraggal és dühvel eltaposni vágyott!
Ott álltam védtelen, kit bénít az átok,
s némán üvöltöttem: - Hagyjál, megbocsájtok!
Így megadtam magam, karjaim széttárván,
s mint egy varázs szóra szétfoszlott a sárkány.
Mint kéményből a füst, akként lebbent széjjel,
nem bírt szembeszállni lelkem erejével.
Mert, ha harag és düh nem feszíthet többé,
akkor, ami kínoz szertefoszlik, köddé!
A szemem kitisztul, világosan látok,
elmúlik fejemről a múltbéli átok.
Megpróbálok mától tiszta szívvel élni,
magamért kiállni, szebb jövőt remélni.
Mindazt, ami bántott, mától megbocsájtom,
csupa szeretettel bélelem világom.