Ősz vére csorgott…
Írta: AranyosiErvin Dátum: November 18 2016 10:00:45
Sz
Ősz vére csorgott rá a fákra,
halódik már, bár nem halott.
Még mókus ugrál ágról-ágra,
s a harmat dérré megfagyott.
Teljes hír
Ősz vére csorgott rá a fákra,
halódik már, bár nem halott.
Még mókus ugrál ágról-ágra,
s a harmat dérré megfagyott.
Tó tükre simul part ölébe,
s a fák – mint óvó, lágy kezek,
intenek búcsút – mert a télbe,
a természet elérkezett!
Ráfagy az idő már a fákra,
széllel harcol a sok levél,
nem készülnek a túlvilágra,
lelkük zizeg, vaj’ mit remél?
A szépségesbe belehalni,
látod, csak ily módon szabad.
Nyomot hagyni, és fenn maradni,
amíg az élet elszalad.
A sok levél – megannyi lepke,
szárnyát kibontva elrepül.
Beleolvad a végtelenbe,
s magára lel tán legbelül.
A tó vízén még egyet úsznak
– messze utazó csónakok –
szép földi létet koszorúznak:
– Ne temess el, még itt vagyok!
Halálos tán, mégis magasztos,
hisz télre majd tavasz jön el!
S ha a világ majd új tavaszt hoz,
szerelem jön, s körülölel.