A platán és a vándor
Írta: zsuzsu Dátum: Március 13 2008 10:30:36
Z
Következõ nyáron nem jött a vándor.
De a vén platán ott áll télen, nyáron.
Teljes hír
Az út mellett egy magányos fa állt,
Egy dús lombú, büszke, vén platán.
Árnyat vetett a csicsergõ madárnak,
Épp úgy, mint az út öreg vándorának.
Régen megpihentek alatta úri népek,
S néha hetvenkedõ, betyárlegények,
De a platán, csak a vén vándort várta,
Aki nyaranta útját, gyakran arra járta.
Mint öreg barátot, köszöntötte a fát,
És neki mesélte el hol, s merre járt.
Mintha a vén platán azt értette volna,
Lehajló ágaival az árnyékába vonta.
Következõ nyáron nem jött a vándor.
De a vén platán ott áll télen, nyáron.
Amikor hûsölni, valaki megáll alatta,
Szellõ támad, s megzizzen a lombja.
Úgy tûnik, mintha mesélni akarna.