Nagy kék-folyó
Írta: gufi Dátum: November 24 2016 19:21:31
H
Apró buzgár, élet-forrás
Fekete-erdei bölcsőn;
általbukik kút káváján,
s amint feltör szülőföldből;
Teljes hír
Albert Ferenc
Nagy kék-folyó
Apró buzgár, élet-forrás
Fekete-erdei bölcsőn;
általbukik kút káváján,
s amint feltör szülőföldből;
vándorútján végigflörtöl.
- Mit nekem rajzolt határok!
Így a zsémbes nagy kékfolyó.
Ölelve patakok vizét,
szelíd, békés, álmodozó,
de olykor gyilkos, lázongó.
Büszkén viseli szalagját
e meggyűrt, vén Európa;
áldott medre kincset hordoz,
nem mérhető karátokba’,
hisz e lét elemi csoda.
Sokasodva ülik körül
nagy városok, apró falvak;
felkínálva életvizét,
szikbe fordult tikkadt javak
virágoznak, gyarapszanak.
Mekkája e kontinensnek;
ártere, mint kis Kánaán,
s népek fennkölt oázisa.
Hazám e gyöngykalárisán
fürdött vala’: Éva, s Ádám.
Kanalas gém, kócsag, gödény:
otthonuk rejtekadó nád;
mocsárszigetek őrei
a gyászos kárókatonák,
mint’ lógó szárnyuk borzolják.
Medrébe simult vén folyó
hömpölyögve ballag tova;
torkolatnál szerteterül,
s mint olvadó ólombaka,
megfáradt testét vonszolja.
Majdan mikor tengerhez ér,
s elé tárul a végtelen,
édesdeden simul hozzá,
sejtve szabadságot, édent,
de elvész smaragd vizében.