Levélhullás idején
Írta: giziszalay Dátum: November 30 2016 18:41:41
V
Minden álom, véget ér egyszer,
A fákon immár, rozsdás a levél,
Kezem-kezedben, ülünk csendben,
Köröttünk, halkan játszik a szél.
Teljes hír
Minden álom, véget ér egyszer,
A fákon immár, rozsdás a levél,
Kezem-kezedben, ülünk csendben,
Köröttünk, halkan játszik a szél.
Hol vagy te vad nyár, de messze jársz,
Ledobtad fénylő szép tüllruhád,
Most avar a szőnyeg, kabát a lomb,
Eltévedt kismadár, csak félve dalol.
Zokog a lelkünk, mennyi emlék,
Most, e kis tópartján életre kél,
A deres fényben csobban a vízben,
Elmerül -, látjuk... de visszavárjuk.
Nem szólunk, mégis beszélgetünk,
Hűvös a reggel, de forró szívünk,
Arany a táj most, ragyogni látszó,
De csalóka fénye, csak ősz igézet.
Reményünk hallgat zizegő avarban,
Elrejtjük könnyünk, rabságban szívünk,
Csak ülünk ketten, vadkacsa rebben,
Lebukik, felszáll, csak némán néz ránk.
Hisz tudtuk, az őszbe, sírni jár a szél,
Ellopni a reményt, ami lelkünkben él,
De kezem-kezedben, bízva, remegve,
Küldtük el csendben, hiába -, nem ment.