Regélnék én ebemről édes emlékeket,
de sajnos arcomra hullnak a bánatkönnyek,
felejthetetlen pillantással nézett ő reám,
körtánccal ünnepelt hazatértem után,
cirógatásért hűségét ajándékozta,
finom húsos falatért kezemet csókolta.
Ma már egy éve hogy nem őrzi a házat,
szemem olykor-olykor még most is könnybe lábad,
két alkalommal mentettem meg az életét,
hogy ő hányszor az enyémet nem tudhatom én,
baromfiudvar népét ritkította egyszer,
megóvtam életét bűnjeleket eltüntetvén.
Máskor egy hatalmas véreb tépte meg csúful,
orvos segítségével felépült a lázból,
kapott még egy évet a kegyes sorstól,
öreg teste szenvedett már sok nyavalyától,
életének végére szeme homályosult,
este lepihent és mire reggel lett végleg elaludt.