Vizet forral a szenes kályha,
zománcos edény ül vasporon,
vigyáz rájuk a lámpa homálya,
a fény petróleumon oson.
Hokedlin fekszik a lavór,
benne szappan csíp szemet,
anya ívelt testtel mosdat.
egy aprócska fiúgyermeket.
Könny csorog, száll a jaj,
a gerendán jövőt sző a pók,
Ne sírj angyalom semmi baj,
hüppögést simítanak a szók.
Kíváncsi szuszogás ablaküvegen,
két aprócska szem ragyog,
álom jön a Göncölszekeren
a nádtetőről nem jön csak gyalog.
Ablak alatt kutya csahol,
majd csend ül le, lazul a lánc,
szárny suhan a sötétben valahol,
Hold homlokán kisimul a ránc.
Aprócskát nyöszörög a bölcső,
az álom picurkát nevet,
puha talppal takarózik a csörgő,
anya tenyere homlokon szeret.