Gyarapodunk, gyűjtögetünk,
közben élni elfelejtünk,
keressük a boldogságot.
Éltünk kezdetén ezerrel,
később aztán csak félgőzzel,
az élet közben elszalad.
A kék madár illan hamar,
a boldogság álom marad,
és csak az ajtók maradnak.
Az ajtó mindig eggyel több,
mint amire szükség lehet,
senki el nem kerülheti.
Egy ajtó, melyen keresztül,
fehér gyolccsal letakarva
visznek ki élettelenül.
Ez a sors vár mindnyájunkra,
lehetsz akár gazdag ember,
vagy akár nincstelen szegény.
Az elég mikor lesz elég már,
miért nem tudunk betelni hát?
Az ajtó úgy is több lesz eggyel.