Lappok földjén, messze, távol,
hat öles rén szánját húzza,
Mikulás ül, vezérszánon,
fagyos észak havát fújja.
Csikorog a jég alatta,
a szélostor zizzen, pattan,
így vonul a karavánja,
ajándékkal megrakottan.
Egyre fürgébb már a szánja,
Rudolf gyorsabb útra téved,
rakoncátlan pata bánja,
jégbucka üt lábat, térdet.
Zajos paták, futó rének,
- a Hold titkon leselkedik -,
a daluk víg, száll az ének,
orruk közben veresedik.
Ez a mese Manóföldről,
jó gyereknek, sok gyereknek,
hisz a manók keze között
kívánságok teljesednek.
Decemberben, hatodikán
ablak közén csizma álljon,
mert a manók figyelnek ám,
jutalmul ne virgács várjon!