Átkozott lélek balladája
Írta: Rawena Dátum: Június 28 2007 05:11:36

---

**********

"Borostyánnal befutott sírokat ellepi a köd"

**********

---

Teljes hír

---

Átkozott lélek balladája
(2006)

Holtak végtelennek t?n? imája,
Halkan zeng a csendes éjszakába.
Vége soha sincs, mindig folytatja valaki,
Az igazat suttogják, de ezt mégsem hallani.
Sírnak zokognak, a megváltást várják,
De hiába, nem kapják meg soha már.
Éneklik halott reményeik sóvárogva,
Meséjük az átkozott lélek balladája.

Suttog a temet?, bár uralkodik a csönd,
Borostyánnal befutott sírokat ellepi a köd.
Holtak udvara e hely, mi embereknek oly csendes,
Hiába hangoztatják történetünket.
Mesélnek áldásokról, átkokról, halott álmukról,
Senki nem érti és nem hallja bánatuk.
?k csak suttogják, mesélik a halandóknak,
S meséjük az átkozott lélek balladája.

Élvezd az életet, ne sajnáld, ha vége,
Örülj, hogy megtörtént, s emlékezz a percekre.
Felejtsd el, mi bánatod okozta,
Ne légy búskomor, élj a mának.
Nevess, ha zokogni kell, tanulj meg szenvedni,
Akkor boldog leszel, s fognak szeretni,
Akkor zokogj, mikor jön érted a Kaszás,
Mert akkor te folytatod az átkozott lélek balladáját.

Ajánlás

Isten, Sors, vagy akárki, lásd beléd vetett bizalmuk,
Ne legyen hiábavaló fájdalmas haláluk.
Halld meg a holtak szívszaggató zokogását,
Könyörgésük, imájuk, az átkozott lélek balladáját.