Kristály csillan a hómezőn
megfagyott a csend, a hang.
Nem moccan, áll a levegő
megnémult a jég- harang.
Ülünk egymás mellett, némán
kályhában tűz- láng pattog.
Varázs ül a Hold karéján,
míg cirógatnak lantok.
Fény- hasít be az ablakon
karácsonyfán csengő szól.
Szó megdermedt az ajkakon
Emlék villan a múltból.
Megigéz a gyertya fénye
meghatott lelkem fürdik.
Szobánkban kering a béke
szerető szívünk megnyugszik.