Emily Dickinson : The Single Hound LXXXIV
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: December 11 2016 20:30:42
V
A Tenger Gyöngyét lopjuk el
Búvárként semmiért,
Szeráf-szekérről tengelyt,
gyalog menjen, mint rég –
Teljes hír
Emily Dickinson : The Single Hound
LXXXIV
The feet of people walking home
In gayer sandals go,
The Crocus, till she rises,
The Vassal of the Snow—
The lips at Hallelujah!
Long years of practice bore,
Till bye and bye these Bargemen
Walked singing on the shore.
Pearls are the Diver’s farthings
Extorted from the Sea,
Pinions the Seraph’s wagon,
Pedestrians once, as we—
Night is the morning’s canvas,
Larceny, legacy,
Death but our rapt attention
To immortality.
My figures fail to tell me
How far the village lies,
Whose Peasants are the angels,
Whose Cantons dot the skies,
My Classics veil their faces,
My Faith that dark adores,
Which from its solemn Abbeys
Such resurrection pours!
Emily Dickinson: Kivert Kutya
LXXXIV
Minden saru a megtérő
lábbal vígan halad,
a Krókusz ’míg kibújik,
Szolgálja a Havat –
Zengjen hát Halleluja!
Hol évre év csak jajt
hozott, halászok énekén
újból vidul a part.
A Tenger Gyöngykrajcárjait
a Búvár szedi ki,
Szeráf gyalog jár, mint mi rég,
kocsija nincs neki -
Festményt kap az Éjszaka,
a reggelt, s kincseit,
s bár holt, a halhatatlanság
így eddz tán minket is.
Mily’ távol még e hely, egy kép
azt nem regéli el,
hol minden Gazda angyal,
hol Házuk égi jel,
Könyvem csak eltakarja,
sötétben él hitem,
s feltámadást a Klastrom ont
csak ünnepélyesen!