Mutass utat
Írta: ILLC G3C Dátum: December 14 2016 07:12:36
M
Mégis még talpon vagyok, hidd el békével jöttem,
Bízva magamban, csupán lelkemet gyötörtem,
Így hitemet most már lábaid elé vetem,
Ha együtt könnyebb, úgy mutass utat nekem.
Teljes hír
Jól bírom a fájdalmat, kemèny a testem,
Megedzett a szánalmas, erőtlen lelkem,
Nem sétagalopp az élet, ahogy reméltem,
De nincs fegyver a kezemben, én békével jöttem,
Járom az utam, mind közül épp azt,
Amire csakis a halál fia léphet,
De nincs okom hogy bármitől tartsak,
Hiszen minden élet ugyanúgy véges,
Nyomaimat az élet meddő közepèbe vájom,
Talpaim dübörögnek át a sorson, akár a ciklon,
Minden egyes léptem túlvisszhangzik a tájon,
Kongnak mint az üresség valahol mellkastájon,
Vándor vagyok az életúton, s a köveket dobálom,
Amiket a szívemen halmozott sziklákból törtem,
Elejtett morzsáimból hegyeket csinálok,
S megmászok mindent mit levedlettem,
Ha felérek a csúcsra végül ott sem lesz könnyebb,
Csak alattam tornyosul minden, mit elvesztegettem,
A múltam árnyékában megrekedt évek,
S a semmiért leélt, eltékozolt évek,
Bánathegyeken és siralomvölgyeken át,
Ezidáig már oly sok lépést megtettem,
De élve temetett életem lepusztult romjai alá,
Minden, mit az utam során elértem,
Mégis még talpon vagyok, hidd el békével jöttem,
Bízva magamban, csupán lelkemet gyötörtem,
Így hitemet most már lábaid elé vetem,
Ha együtt könnyebb, úgy mutass utat nekem.