Téli magányban
Írta: parducos Dátum: December 21 2016 13:06:14
Sz
Vannak pillanatok,
tán periódusok,
amikor a magány fénye leragyog.
Teljes hír
Vannak pillanatok,
tán periódusok,
amikor a magány fénye leragyog.
Ám télen társaság kell,
nem új csillagzat,
a zúzmarás avartól
messze már a pitymallat.
Ilyenkor fásult az elme,
fáradt minden tag;
a szél csípte arcokban
fájdogál a múlt,
mély unalomban tart.
Nincs idő a semmire,
a semmi nem halad,
de rohanni tömegbe,
ádventi görgetegbe
sem javallt.
Energiatakart az égbolt,
hideg ágyban látszik a lehelet.
Vigyázni illik ilyenkor a magánnyal,
kockázza kedvünk, lagymatag:
fölfejlő rossz lét – egy víziókép
szülne álvégrendeletet.
Így tán, egyvalamire jó a magány: ha bántanak,
vele megvédd bántó emberektől magad.
Elvonulhass sok szem elől, mint hegyre járó vén indián –
de te még tudod, visszatérsz,
ha letűnik a téli magány.
(Pápa, 2014. év végén)