Az élet, mint zúgó áradó folyam,
fagyos hideg szél jár most a kertben,
fenyőfa illatoz ünnepi díszben,
ma minden jó és szép így boldogan.
Mennyek világába képzelem magam,
esti áhítatban fényre leltem,
angyalkák pille szárnya félve rebben,
hitem erejével járom utam.
Könnyű a tetem, kitisztul az elme,
a bíbor Nap lehullt az éjbe esve,
papírra kényszerülnek e verssorok.
A szerető szívek lassan kihűlnek,
az ünnep átadja fényét az űrnek,
az öreg Föld közönnyel tovább forog.