Rémképem a telefon
Vezetékes telefonom
Megcsörren, összerázkódom!
Mindig a legrosszabbkor szól,
Trónolok éppen valahol!
Könyörgök és rimánkodok,
Rám, meg ne haragudjatok!
Nem szeretek meglepődni,
De főleg nem, megijedni!
Mindenféle zörej, csengés,
Részemre megfélemlítés,
Ijedtségem oly nagyon nagy,
Hogy szívverésem is elhagy!
Míg a Hívó cseverészne,
Neki erre lenne kedve!
Nem gondolja, akit hívott,
Épp rossz pillanatot fogott!
Annyi minden lehetséges,
Ajtót nyitni rá, kétséges,
Isten őrizz megzavarni,
Munkáját abbahagyatni!
Dolgozhatok épp a kertben,
Csengőt hallok, nagy véletlen,
Meglódulok, hátha fontos,
Futok, nyakam töröm biztos!
Egyedüli magányomban,
Ébresztenek alvásomban!
Vagy amikor főzés közben,
Gázról az ételt cserélem,
Most is csörrent, s konyharuhám,
Fellángolt és pánik tört rám!
Hogy oltottam? Nem emlékszem!
Megúsztam! Halld könyörgésem!
Újra kérlek: ne hívjatok!
Csengőhangra rosszul vagyok!
Ilyenkor megállhat szívem!
Ugye megérted kérésem?
Vannak, akik viccelődnek,
Azzal jól feldühítenek!
Na, ki vagyok? Kitalálod?
Felcsattanok, kipakolok!
Valamikor, fiatalon,
Nagy kincs volt a telefonom.
Mennyi kértük, fellebbeztünk:
Adnának vonalat nekünk!
Vezetékes telefonom,
Jó ideje nem kívánom!
Elmúlt az idő felettem,
Beteges-érzékeny lettem!
E hang nekem a vészjelzés,
Rögtön rám jön a rettegés!
Akkor szóljon csengő-bongó,
Ha már elfed a koporsó!
Budapest, 2016. december 26.