Összevesztek, kibékültök,
ne tépj szét minden szálat,
hiszen lassan megvénültök
és vége minden vágynak...
Összevesztek százszor, máskor
ne szedd sátorfádat,
messze van, és lehetsz bárhol
fájni fog és én mindig látlak...
Kívülálló vagyok kedves,
másképp értékelek
ha szemem a könnytől nedves,
felszárad, mesélek Neked...
Volt egyszer egy büszke férfi,
csak igazat szeretett
nem tudta ő soha nézni
a képmutató szerepet..
Pedig sokszor ez az élet,
ha dobod álarcodat,
bizony akkor kell csak félned
az ellenség ha támad...
Felveszed a harcot velük,
de nem biztos, hogy győzni fogsz
kacajtól lesz könnyes szemük
és Te nem kérsz, lőni fogsz!
Lőni fogsz mert büszkeséged
acélos íj, fegyvered
eldobod a szürkeséged,
a csatát végül Te nyered!