Az vagy nekem,
mint Nap az égen,
ragyogó csillagok sötét éjen,
mint színes virágok
tavaszi réten.
Te vagy a Nyár,
gyümölcs a lombok rejtekén,
langyos eső a tó tükrén.
Kalandos álom,
havas hegyeket járva párom,
támaszom, sziklám, várrom.
Hajnali édes ébredés,
az álmot szél fújta szerteszét.
Te voltál a boldogságom,
az ifjúságom, álmom,
de eltűntél, mint a köd,
vitted az örömöt.
Te lettél a múltam,
az ég elborultan
hajol fölém.