H.Gábor Erzsébet
Vágyra várva
Könnyűszárnyú este leng,
álmom kábán fenn kereng,
csillagúton száll tovább,
ámde egyre tétovább -
hol van, merre, hol lehet?
faggatja a friss szelet,
kérdezi a csillagot -
hátha néki hírt adott,
álmom tárgya; beste vágy!
érintése, teste, lágy -
ám, ma jeges, téli tó,
rossz így fázni, égni jó!
Hogyha fűt a Nap-tavasz,
s felhők fodra vattahab,
lángra gyúl a kósza vágy -
bimbót bontó rózsaág.
Álmom olykor fáj nagyon,
s vágyra várva ágyamon,
rád gondolok, s elhozod!
Hűs szívemre rálopod.
2016.12.28.