Még kislány voltál, mikor egyik éjjel
kissé tiportan, gyűrötten aludtam el.
Álmomban hófehér ruhában láttalak,
koszorúdon apró szív alakú díszek,
arcodon félénk, furcsa mosoly,
kezedben kék és hófehér íriszek.
Jöttél felém, arcod most már komoly,
halvány rózsaszirmok szálltak fejedre,
valahonnan álomszép zenét hallottam.
Aztán váltott a kép, te újra kislány voltál,
félve, szorongva a nevedet suttogtam,
kerestelek, de tán köddé váltál,
mert a hófehér ruhás lány én magam voltam.