Délben
Minden megállt egy kis időre...
Napfény szikrázik fenn az égen,
Nem libben szél sem, égre törve
Pacsirta zeng a messzeségben.
Barázda barna, szántott hátán
Vibrál a szálló, földi pára,
Eljött a dél, s a lélek szárnyán
Besurran most a csend magánya.
A homlokomról csepp verejték
Gördül alá, s lehull a földre;
E gyöngy – maga a keserűség,
De édes élet lesz belőle.
A lelkem szomjazó rögére
Így adsz esőt, Krisztus, te áldott,
Kondul harangok lágy zenéje,
S levett kalappal én csak állok…
______________________________
(Átdolgozta: Szöllősi Dávid)