Te, aki halkan hozzám szólsz,
itt, egészen közel a szívemhez,
képmutató sötétség, mondd nékem,
nem láttál egy lecsúszó csillagot az éjben?
De igen, Nüx fűzéséből eshetett ki,
olyan volt, akár egy kristály,
gyorsan lehajolt érte egy ember,
egy hallgatag ember, csillogó szemmel - az uzsorás.
Jaj, a csillag ismeretlen boldogság volt,
Isten ajándéka, és valakihez szólt...
de a tiszta éj titkos kincstárnoka elvette,
most vajon miért reszket oly nagyon?