Zúzmarás fákon, jégkristályos ágon,
ámul az ember, gyönyörködik.
Álmodik a tölgy, álmodik a puszpáng
táj rétegesen öltözködik.
Dér csipkézett földön, hófehér tájon,
néz rám a tél, átölel a csend.
Táncolt járnak a csillagos hópihék
a süvítő széllel odafent.
Hóba fagyott didergő, rozsdás levél,
meghitt éj. - Lásd, a csodát várom!
Lelkemben már az ünnep közeledik
szívemet szélesre kitárom.
Hová lett a béke és a szeretet?
Ma este végre megérkezett!