Dér-hajat növesztő csendes terek.
Kukában elnémult hangelegyek.
Szokások, ó-érvek ködszövetén
megbotlik, elhal a születő fény.
Szégyenlős nap testén felhőnyi heg,
szemmel verés most nem gyógyítja meg.
Álhírrel valóság ha szembesül,
képet javít a szem, hangot a fül.
Jégkorszak jóslatát zsongja agyam.
Régen nem ünnepi az a dallam.
Jó volna, ha tudná élő kéz, láb,
harmóniát teremt, ha nem csak báb!