H.Gábor Erzsébet
Haza az úton
Emlékszel még a régi nyárra,
s arra a görbe körtefára?
Vadkörte volt, de úgy szerettük,
szomjunkat oltva faltuk, ettük.
Köszöntünk minden száraz ágnak,
gyümölcsöt szedtünk jó anyánknak,
kergettünk szöcskét, tarka lepkét -
visszajár gyakran még az emlék.
Haza az úton, fájt a talpunk -
esett, de szandál nem volt rajtunk,
s nevetve, szinte bőrig ázva,
álltunk a sáros tócsatálba.
Harangszó kondult, s úgy siettünk,
pontosan, rendre, délben ettünk,
jószagú otthon volt a házunk,
ahová mindig visszavágytunk.
Nagyanyánk megfürösztött minket,
s húzott ránk hószín hálóinget -
varázsa volt a pillanatnak,
s csókjával vége lett a napnak.
Emlékszel még a körtefára,
a konyha tiszta, jó szagára?
Álmomban gyakran járok arra,
s mama az inget ott vasalja.