Christian Hofmann von Hofmannswaldau:
(1616-1679)
Die Welt
Was ist die Welt und ihr berühmtes gläntzen?
Was ist die Welt und ihre gantze Pracht?
Ein schnöder Schein in kurtzgefasten Gräntzen,
Ein schneller Blitz bey schwartzgewölckter Nacht.
Ein bundtes Feld, da Kummerdisteln grünen;
Ein schön Spital, so voller Kranckheit steckt.
Ein Sclavenhauß, da alle Menschen dienen,
Ein faules Grab, so Alabaster deckt.
Das ist der Grund, darauff wir Menschen bauen,
Und was das Fleisch für einen Abgott hält.
Komm Seele, komm, und lerne weiter schauen,
Als sich erstreckt der Zirckel dieser Welt.
Streich ab von dir derselben kurtzes Prangen,
Halt ihre Lust vor eine schwere Last.
So wirstu leicht in diesen Port gelangen,
Da Ewigkeit und Schönheit sich umbfast.
_________________________________________
Világ
Világ, mi vagy te? Híres, ámde kényes?
Világ, mi vagy te? Pompás látomás?
Csalóka fény vagy, szűk teredben véges,
Az éjsötétben kurta villanás.
Tarkálló táj, mely gondoktól bogáncsos,
Egy szép, de kórral zsúfolt hospitál;
Rabszolga-lak, hol szolgál annyi láncos,
Egy rút sír, melyen kő márványból áll.
De otthonunk vagy, terveink alapja,
A test, akár bálványra néz reád.
Jöjj, lélek, tanítsd nézni távolabbra,
Világunk szűk, körét tágítsd tovább.
A hívság mázát töröld le ezennel,
S a vágyat fékezd, mely teher, nehéz;
Az ég portáján így jutsz túl sikerrel,
Hol Öröklét és Szép ölelni kész.
* * * * *