Megcsendül a harang, éjfélt üt az óra,
óvatosan lépek a frissen hullott hóra.
Emlékezem csendben régebbi telekre,
nem volt sok alkalom fehér ünnepekre.
Elmentünk olykor az éjféli misére,
anyám bizony fáradt volt - leült egy időre.
Ha egyedül mentem, ébren várt, aggódott,
közel volt a templom, mégis várakozott.
Felidézem anyám éber pillantását,
óarany-kék bögrében adott forró teát.
Csizmámról szép lassan olvadozott a hó,
kezemben lapult egy porhanyós hógolyó...