Akár a csigának,
hátamon a házam,
jókora kampós bot
segíti járásom - útitársam.
Nem emlékszem arra,
hol, mikor születtem,
nincs okmányom róla,
földönfutó lettem.
Szülőanyám ki volt?
tán egy prostituált..
ki mindig utcán hált.
Megszabadult tőlem,
kitett az útfélre,
valaki megtalált,
elvitt egy otthonba,
kaptam enni, inni,
tanultam is néha.
de maradtam léha.
Egy nap úgy döntöttem,
én innen meglépek,
azóta csavargok,
szabad vagyok, élek.
Vannak jótét lelkek,
pár forintot vetnek,
mások elkergetnek,
de nem ijedek meg...
Ha közelít a tél,
jön a fagy, a hideg,
némi lopás miatt
börtönbe mehetek,
ott jól áttelelek..
Tavaszi napsütés
újra utcán talál,
innen visz el engem
majd a kegyes halál.
Nem gyászol meg senki,
ahogy a csigát sem,
eltapossa bárki,
sírt nem ásnak neki.
Ha én ide jutok,
engem eltemetnek,
fejfámra nem írnak nevet,
nem hiányzik
egy csavargó senkinek.