A város határát jelző táblák után,
Egyik méter fogy el megint a másik után,
Ma akárcsak tegnap és majd ahogy holnap,
Az életem napjai percről percre fogynak,
Emlèkeim csak régi, múltidéző képek,
Eszembe jutnak néha, ha az ablakon kinézek,
Arcom tükrében látom, és a kép szemébe nézek,
Az utazás végét várom, minek magam vetek véget,
Csak pár óra tán, vagy még egy egész élet,
Míg a hajnal rám talál és végre a fénybe érek,
Bú, s félelem körülöttem, a sötét éjszakában,
Magányos életem töltöm egy busz ablakában,
Mindentől távol, az aszfalt út rengetegben,
Száguld el az álom sebesen mellettem,
Ezer éjszakát már ébren vesztegeltem,
Hát nem számít mégegy, nem számít sohasem.