H.Gábor Erzsébet
A vén gyümölcsfa
Vén gyümölcsfádat, mondd, kivágnád?
Árnyéka, nézd csak, hogy vigyáz rád!
Megritkult lombja hűvös sátor,
s erőtlen törzse élni bátor
azért, hogy téged szolgálhasson,
akár egy hálás, éltes asszony.
Régebben, édes, dús gyümölcsöt
termett, mi gazdag mézet őrzött,
s éhed és szomjad oltva véle,
ajkadra forrt a húsa-vére.
Locsoltad, óvtad, úgy szeretted -
pici volt mikor észrevetted,
s gyenge kis ágból büszke nő lett -
annyi jót kapott akkor tőled.
Aztán az évek gyorsan múltak,
s a fáról férges gömbök hulltak;
megvénült már az őszbarackfa,
aki a mézét néked adta.
Kivágnád mondd, a vén gyümölcsfád?
Haldoklik, mégis ő vigyáz rád.
2017.01.11.