Te voltál
Írta: hzsike Dátum: Január 18 2017 16:12:08
Sz
Rám hullt az éjszaka fekete leple,
mardos a bánat, a húsomba váj,
ülök a széken a remete csendbe’ -
reményem régen a semmibe veszve,
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Te voltál
Rám hullt az éjszaka fekete leple,
mardos a bánat, a húsomba váj,
ülök a széken a remete csendbe’ -
reményem régen a semmibe veszve,
szaggat a szívem is, annyira fáj.
Hiányod üvölt a néma szobában,
véresre rágom a cserepes szám,
üresen bámul rám ma is az ágyam -
párnádat simítom vágyódva, lágyan,
huhog a kuvik a jegenyefán.
Reszketve kucorgok, fagyos az éj ma,
felhúzott térdemre hajtom fejem,
gyermekként zokogok - az vagyok néha -
mióta elmentél, vak lettem, béna,
a létem gúzsba köt - mi lesz velem?
Te voltál nékem a szemem világa,
utamat mutatni csak te tudod,
tavaszom teérted borult virágba -
akarlak, de most már minden hiába;
zörgetek, s ajtódat reám csukod.
2017.01.18.