A Költőhöz
Írta: hzsike Dátum: Január 21 2017 20:51:18
V
Hogyha a léted megszakadna,
lesz majd ki szívből elsiratja;
övé volt mindig legszebb versed,
áldott, hogy így szeretni merted.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
A Költőhöz (2)
Ne fossz meg minket még, magadtól,
rakjál te máglyát fényszavakból,
hogyha a vándor arra járna,
nyugalmát végre megtalálja.
Köréje gyűlne mind, ki fázik,
s ha szíved mégis tétovázik,
gondolj a régi szép dalokra,
szorítsd az árvát két karodba,
s repíts fel élni majd az égig,
ahol az érzést ingyen mérik,
ahol szeretni nemcsak álom -
dalolj még Költő, azt kívánom!
Ne fossz meg minket még, magadtól,
gyönyörű, míves szép szavadtól,
oszd szét, mit föntről adni kaptál -
így telik meglásd, majd a kaptár.
Hogyha a léted megszakadna,
lesz majd ki szívből elsiratja;
övé volt mindig legszebb versed,
áldott, hogy így szeretni merted.
2017.01.21.