Januári borzalmak
Írta: farkas viola Dátum: Január 22 2017 13:33:24
Sz
Dermedt félelemben bujdokol az ember,
Gondolat-mélységből felbukkanni sem mer!
Amikor a halál, itt jár a közelben,
Kételkedni kezd el, nem hisz a reményben!
Teljes hír
Januári borzalmak
Dermedt félelemben bujdokol az ember,
Gondolat-mélységből felbukkanni sem mer!
Amikor a halál, itt jár a közelben,
Kételkedni kezd el, nem hisz a reményben!
Micsoda borzalom, mily nagy tragédia,
Hegyen egy szállodát temet el lavina!
Összefogva mentik, akik még élhetnek,
Nagy öröm találni, küldik az életnek!
Most meg péntek éjjel, utazó gyerekek,
Hazafelé jövet, lett gyászos végzete!
Sí-táborból jöttek, bele tűzhalálba,
Magyarokkal történt, Olasz-Veronába.
Megrendült félelem önti el a tájat,
Együttérzésünkről, gondolatunk árad,
Távol is, közel is, köztünk jár a halál,
Perceink rettegnek, bármikor ránk talál!
Jajong, sír a lelkünk, az egész bolygóért!
Szenvedés, gyilkolás! Ez az élet! Miért?
Születnek gyermekek, bele a halálba,
De a nagyobbak is mennek a poklába!
Megmaradottakat, háborúba viszik,
Ott vész el mindegyik, egymást sorra ölik!
Ahol még léteznek élve az emberek,
Éhhalál pusztítja, vagy tengerbe vesznek!
Élet élni akar, a Sátán meg ölni!
Ő az úr, nincs gátja, örömmel megteszi!
Ínséges időkben mi lehet a vigasz?
Bensőnkben keressük az igazi Támaszt!
Budapest, 2017. január 22.