Örök pillanatok ... Írta: szomorufuz Dátum: Január 24 2017 12:13:26Sz
Bukdácsolok.
Egyetlen jajkiáltás vagyok.
Telnek a zaklatott órák és napok.
Alakot öltenek a fények, és az árnyak. Teljes hír
Fazekas Margit (Szomorúfűz)
Örök pillanatok ...
Bukdácsolok.
Egyetlen jajkiáltás vagyok.
Telnek a zaklatott órák és napok.
Alakot öltenek a fények, és az árnyak.
Estére bíborszínek ölelnek
Áttetszővé válik a lelkem.
Fájdalom bennem.
Se éjjelem, se nappalom.
Nincs irgalom.
Bezárom magam.
Csend van, csak az árnyak sodródnak.
Az idő megáll
és minden emlékké válik.
*
Az éjszakában szívem kiált.
Zaklatott álmaimból riadva,
céltalanul rovom ösvényemet.
Belebámulva a múltba.
Reménykedve minden egyes
pillanatban, amit még ad az élet.
Feszült sóhajok szállnak,
mosolyom rég elhagyott.
Felzokog a bánat,
lelkem mélyén egyre várok.
Reménytelenül az emlékekben.
Megőrizve a szívemben.
Szabadíts meg Uram
a mindennapok kínjaitól.
Fázom.
Jégbe zárnak az emlékeim és álmaim.
Már nem nyílnak meg.
*
Te már az örök állomáson állsz.
Ott vársz, de vissza többé nincs út.
Cserepes az ajkam
Forró láz éget.
Már nincsenek álmaim.
Életvonatom a végállomás felé zakatol.
Marcangol a fájdalom.
Nyugtalanság bennem.
Didereg a lelkem és nincs, ki melegítsen.
Cipelem terheim ebben a szürke térben
Hideggé, jegessé váltak a szavak.
*
Áttetsző, gyöngyházszínű az ég,
hideg a levegő.
Felhőrácsok lebbennek észrevétlenül.
Elillant a múlt, nem értjük a jövőt.
Ez már a végzet.
Elindul útjára a sorskerék.
Sz