A tél lánya
Írta: ElizabethSuzanne0302 Dátum: Január 26 2017 10:08:05
H
Aki hallotta, végig szaladt
a hideg a hátán. Komor lett
a messzi világ. Ködös, szürkés.
Teljes hír
Egyre hidegebb lett, jégszemek,
hópihék nehezítették a
szürke, zord felhőket, s egy palánk
tetején gyászos, fakó hangon
kiáltotta egy holló: "Kár! Kár!"
Aki hallotta, végig szaladt
a hideg a hátán. Komor lett
a messzi világ. Ködös, szürkés.
aztán lehullott a hó paplan,
s köszöntött a hideg-rideg tél.
Olyan kemény hideg volt, hogy a
jég ropogott, mint a kvarckristály.
Megdermedt a cinke, a csuszka.
Kegyetlen volt a tél, hullt a hó.
Hidegtől reszketve vánszorgott
az őzbak, a szarvas, a róka.
Ő szenvedélyesen szerette
a telet, a csipkézett fákat.
Csillogó hópelyhek tapadtak
szépen göndörödő hajára
rózsás orcára, pillájára.
Farkasordító hideg volt, szél
süvített, de Ő csak kacagott
és kacagott, karját széttárta,
heves szél kavarta pelyheket.
Vihar zúgott, dúlt- fúlt, dörömbölt
tombolt körülötte, úgy zengett,
mintha régi-régi dalokat
énekelt volna. Sziporkázott
a hó, felett pedig magasan,
kavargó hó örvények szálltak,
s süvítettek a metsző szelek.
A kandallóban jó meleg tűz
parázslott, s hidegtől kipirult
arccal ült elé melegedni.
Onnan nézte az ablakon át
a fagy rajzolta jégvirágot
jégcsap csipkézte függönyöket
dér lepte fenyő és hársfákat
bunda takarta téli tájat.