Egy csöpp tavasz
Írta: ElizabethSuzanne0302 Dátum: Február 07 2017 09:08:15
H
Lassan búcsúzik a megdermedt berek,
még pelyhet sírnak a kéklő egek.
A föld szíve még zavartalan dobog,
kél az élet, forrás fürgén csobog.
Teljes hír
Lassan búcsúzik a megdermedt berek,
még pelyhet sírnak a kéklő egek.
A föld szíve még zavartalan dobog,
kél az élet, forrás fürgén csobog.
Lepel alól kandikál a hóvirág,
kibújnak a rügyek, kolóniák.
Félszegen előbújik a napsugár,
lassacskán véget ér a február.-
Csavargó tovább rója a szokott utat,
tán jut egy cafat, ha kukában kutat.
Lassan lekerül róla a nagykabát,
már pír hatja át lila ajakát.
Lelkét halvány reménysugár járja át,
már- már elhagyja az ivászatát.
A szállón megmosdik, tiszta ruhát vesz,
szilánkosra tört szívén erőt vesz.-
Bimbót bont az aranyvessző, a barka,
nyílik virág, minden tarka- barka.
Keringőznek lepkék a dús, zöld réten,
hazajött a fecske, röppen az égen.